ART-0021

A mű horizontálisan elnyújtott formátuma a tekintetet oldalirányú mozgásra ösztönzi. A domináns kék színskála mély ultramarintól egészen a világosabb, ködös foltokig terjed; ez a rétegzettség légies hátteret hoz létre, amelyen finom sötét vonalrendszer látszik. Erre a hálóra szerveződik a kompozíció középvonalát kijelölő, aranyló, kiemelkedő struktúra: a vastagabban húzott, helyenként cseppesen megálló, másutt elvékonyodó vonalak szövedéke. A központi sáv törései és csomópontjai ritmikus pulzálást adnak, mintha egy idegpálya, csillagtérkép vagy törésvonal rétegződne a háttérre – ezek a megfelelések csak asszociációk, a kép nem tesz egyértelműen figuratív állítást. A fény-árnyék szerepe kiemelt: a plasztikus vonalak a beeső fény szögétől függően erős csillanásokkal és árnyékcsíkokkal mélyítik a térhatást. A kék háttér mattabbnak tűnik, míg az aranyas elemek fényesebbek; e kettősség fokozza a kontrasztot és a néző tekintetét a domborulatokra irányítja. A diagonális és keresztező vonalak sűrűsége helyenként fokozódik, másutt fellazul, ami lélegző ritmikát és előrehaladó mozgásérzetet eredményez a balról jobbra húzódó tengely mentén. A felület anyagszerűsége gazdag: a sűrűn rétegzett kék festék és a rajta futó domború vonalkötegek között finom mikrotopográfia alakul ki. A csomósodások és cseppek szándékolt egyenetlensége nemes esetlegességet ad, amely közelről tapintható hatást kelt, távolabbról pedig egységes sávként olvad össze. A hűvös-kék háttér és a meleg, fémes tónusú kiemelések színpárbeszéde kiegyensúlyozott, mégis energikus. A kompozíció így egyszerre tűnik térképszerűen rendezettnek és impulzívnak; a néző az egymásra vetülő ritmusok között haladva újabb és újabb útvonalakat fedezhet fel a relief hálójában.