Belső fény

A kompozíció egy középre szerveződő, derengő körformára épül, amely köré ívelt és vízszintes-álló vonalak rendeződnek. A kör sejtelmes, lime-zöld árnyalatban vibrál, és enyhén áttetsző rétegei miatt a háttér tónusai is átszűrődnek rajta. A sötétszürke-fekete gesztusok több helyen megszakadnak, szemcsésen kopnak, ami nyomatszerű, raszteres hatást kelt; ez a töredezettség élénk ritmust ad a képnek. A lentebb futó ívek és a lefelé húzódó festékcsorgások súlyt és irányt jelölnek, miközben a horizontális vonalak ellenpontozzák a mozgást, így a kép dinamikus, mégis kiegyensúlyozott marad. A színpaletta szűk: tört fehér, halvány zöldek és grafitszürke dominál. A világos háttér és a sötét jelhagyások közötti kontraszt tisztán kijelöli a fókuszt, a középpont fényszerű hatását fokozva. A központból kifutó ívek tág teret sejtetnek, mintha koncentrikus hullámok mozdulnának el; ez a mozgás a kép peremén elhal, amit a széles, világos margó is erősít, levegőt és kiemelést adva a belső mezőnek. A felület textúrája helyenként hálós, máshol finoman kopott; a festék némelyik ponton sűrűbb, másutt híg, áttetsző. Ez a rétegzettség sekély térmélységet hoz létre: a sötétebb, élesebb nyomok előre, a zöldes fátyolrétegek hátra lépnek. A kép egészének hangulata lírai és befelé figyelő; a kör motívuma sokféle asszociációt indíthat el (például szem, mag, fényforrás), de az ábrázolás nem kötelezi el magát egyetlen olvasat mellett. A jobb alsó sarokban jelzés látható, amely a szerzőiségre utal, de a mű a jelek és a tónusok párbeszédén keresztül önálló vizuális rendet teremt. A 2025-ben készült munka visszafogott eszköztárral épít fel koncentrált jelenlétet és halk, mégis folyamatos lüktetést.